fbpx

Kapaszkodó (A boldogság titka)

 Hvz kiskacsa 2

Nem oly rég Hévízen jártam. Úszkáltam a tóban, amikor egy mozdulatlan hölgyre lettem figyelmes a vízben. A tó közepén fából készült kapaszkodókat helyeztek el, melyekbe a megpihenni vágyó úszók fogódzkodhatnak. Egy ilyen – a vízből néhány centire kiemelkedő – korlátot nézett ki magának egy kiskacsa tollászkodás céljából. Kurkászta, igazgatta nedves tollazatát, hagyta, hogy a Nap sugaraitól majd megszáradjon. A nő – az ember – mindössze másfél méterre volt tőle, nem mozdult, nehogy elijessze a madárkát. Szemét le sem vette róla, ajkán mosoly, arcán pedig földöntúli boldogság látszott.

Tovább

Bea és a Fülöp-szigetek 1

Barkóczi Bea, a tiszadobi szépséges indiai táncosnő, taj-csi oktató, aki nem is oly régen az országot járta, végül - már Helyei László elvesztését követően - még a Nemzeti Színházban is fellépett a Füveskönyvek: Márai, Weöres, Hamvas "lélek-receptjei" táncosnőjeként, egész életében a világot járta, hogy tudását eredeti forrásból csiszolja. India, Irán után most hosszabb utazásra szánta el magát: a kivándorlás szándékát sem elvetve a Fülöp-szigetekre utazott, ahol Kelemen néven a "nagynéniknek" küldött leveleivel biztosítja itthoni szeretteit, hogy ezzel nem hagyta őket cserben. Megállapodtunk vele, hogy írásait - az idő társadalmi múlását nem tisztelve - közkinccsé tesszük. Következzék első levele valamikor 2016 novemberéből:

Bea 1

Drága Nagynénik!

Immáron lassan két  hete élvezem az filippinók és filippinák társaságát, de biz reggelente még mindig úgy járok, mint a nyuszika, aki az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyen is túl lakott. (Egyik reggel felkelt, körbenézett, és azt mondta: „Hű de kurva messze lakom”…)

Tovább

kultúra-TÚRA

anna and the barbies
A minap, korai hajnalon, Pisti barátommal beszélgettünk. Vele kapcsolatban mindig olyan érzésem van, hogy közéletünk gyalázatos romlottsága, s az ő egyik szekértáborba tagozódása gátat vet boldogságának. Oly nagynak találja a bajt, s ez annyira rányomja bélyegét hangulatára, hogy nem tud felszabadultan örülni az életnek, nem tud boldog lenni. Szóvá tettem ezt, mire ő rávilágított, hogy ily sötét viszonyok között is igenis megtalálja a boldogságot, a menedéket, s ez a kultúra, a színház. Szenvedélyes színházlátogatók feleségével, elmondása szerint a pesti színházi élettel kapcsolatban abszolút képben van, előfordul, hogy egy darabot többször is megnéz, annyira lenyűgözi. Emellett rengeteget olvas, koncertekre jár, s persze meggyőződése, hogy mindazok, akik másként gondolkodnak, mint ő - a legszörnyűbb, hogy ez alatt azt érti, hogy másként gondolkodnak a politikáról, - azok természetszerűleg mindezt nem teszik.
A beszélgetés - vita - mint mindig, mikor vele belebonyolódok, megtermékenyítette gondolataimat. Nálam a színház sajnos "lejátszott", mivel korábban fél életemet színházban töltöttem a függöny mögött, aminek következtében képtelen vagyok elvonatkoztatni a díszlet, a jelmez, a látvány részleteitől, a technikai megoldásoktól. Nagyon nehezemre esik egységében látni a darabot, ahogy a színészi játék, a zene, a látvány egymást kiegészítve szolgálják a rendező elképzeléseit, s végső soron a közönséget. A másik problémám, hogy épp emiatt nálam a rendező is "meztelen király", pontosan tudom, hogy ami a színpadon történik, mikor szolgálja a szerzőt, mikor a művet, s mikor művészi önkielégítés. Ritka, hogy e szolgálat a néző szórakozatását, szellemi épülését tekinti elsődlegesnek, végső soron annak idején ezért szakítottam e pályával. Ugyanakkor a beszélgetés hatására rádöbbentem, mégsem járja, hogy kihalnak a még élő legendák, az újakat nem ismerem meg, s ki tudja, hátha változott a világ e téren. Aztán - tovább szőve a gondolatot - arra jutottam, hogy a szellem táplálása, még ha megannyi színvonalas tartalommal is, csupán életem egyharmadát képes kitölteni, tekintve, hogy az ember nem más, mint test, lélek és szellem egysége. A körülmények alakulásától függetlenül egész életemben megátalkodott módon, folyamatosan a boldogság állapotának eléréséért küzdöttem. (Igazából nem kellett küzdeni, csak végrehajtani a szükséges lépéseket, s elhelyezkedni benne.) Ez pedig nem más, mint a felsoroltak közötti harmónia megteremtése. Ha tehát "löketet akarunk adni" kicsit boldogságunknak, nem elég csak a szellemre koncentrálni, nem elég csupán a kultúra kelyhéből egy hatalmasat kortyolni, ugyanolyan mértékben meg kell adni a testnek is az örömöket, gyönyöröket, s a léleknek is a hullámzást, hevületet, szomorúságot és gyönyörűséget, hogy teljes legyen a világ, teljes legyen az élet. 

Tovább

Boldogság

 A boldogság annyira megfoghatatlan, hogy még Isten is csak kísérletezik vele. Amikor sikerrel jár, új csillag kerül az égre.

   Mivel végső soron ő is egy érző lélek, megteremtette az embert, hogy általa a boldogság minden formáját személyesen élhesse meg. Míg egy fellángoló érzelem a szupernova, az igaz szerelem csillagunk, a Nap. Annak melege a szeretet, amely világokat éltet.

   Aki ezt megbecsüli, máris a fényben él. Érdemes!